Pintér Béla Pintér Béla v1 v2 c1 v3 c1 Álmomban messze jártam, egy szántóföldet láttam,
kiégett tarló, semmi más.
Eső nem hullott régen, felhő sem volt az égen,
mindent tönkretett a szárazság. Hirtelen nagy szél támadt, elsodort minden gátat,
felhők gyűltek az ég alján.
Eső illatát éreztem, és imádkoztam csendben:
„Uram, áldásod áraszd ránk!" Ébredésre vár a föld,
szomjas a nagy világ,
és annyi száraz év után
most élő vízre vár! Az álomból valóság lesz, hiszem, hogy felébrednek
a népek, törzsek, nemzetek.
Eltűnik majd a sötétség, megszűnik minden kétség,
Istenhez jönnek az emberek!